98.Fejezet

/Mindennek így kell lennie/

~Reni szemszöge~

Körülbelül fél órát voltam kint Luke-al, és megbeszéltük, hogy holnap is ki fogunk menni. Amúgy igaza volt, tényleg nagyon hasonlítunk. Örülök, amikor egy emberrel ilyen hamar megtalálom a közös hangot. 

Minden jó után, elindultam "haza". A hotel előtt telefonáltam Harry-nek, hogy lejöhetne segíteni nekem. Le is jött, de elég kómásan nézett ki. Látszott rajta,hogy egy nagyon szép álomból keltettem fel. 

-Láttad Niall új Instagram képét? -kérdezte tőlem, 

-Nem neteztem mióta visszaértünk. -mondtam. 

Mikor felértünk, az volt az első dolgom, hogy megnézzem ezt a csodálatos képet. Tényleg az volt. Hirtelen elfogtak az érzelmek és sírni kezdtem. 

Harry éppen az ágyába rakta Luke-ot, mikor engem elkapott a sírás. Leült mellém Harry az ágyra, majd csak annyit kérdezett:

-Szeretnéd, hogy segítsek nektek újra összejönni?

-Nem fogsz tudni. Az a baj, hogy én még mérges vagyok rá. 

-Ezt nem gondolhatod komolyan?! 

-De igen, Harry. Ne haragudj. -mondtam, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, zuhanyzás ürügyével. 

Magamra zártam az ajtót, majd odaálltam a tükör elé. 

-Reni, tudom, hogy nehéz, de meg kell bocsájtanod neki. Nem, nem lenne szabad új férfit, vagy esetleg apajelöltet Luke közelébe engednek. Nem szabad, érted??? Azt akarod, hogy a fiadnak legyen jobb, vagy neked?? -kérdeztem magamtól a tükörben. 

Kár, hogy semmire sem tudtam válaszolni.

~Niall szemszöge~

Reggel van. Nem tudtam aludni. Hiányzik az én kis családom. Üres vagyok nélkülük. Nem is értem magam. Napról napra egyre jobban nem. Mégis mi az, hogy megvádolom a legjobb barátomat és a barátnőmet hogy megcsalnak?? Normális vagyok én? 

De, akkor miért egy házban vannak? Vajon egy ágyban is alszanak?? 

Na jó,ez így nem mehet tovább. Kimentem az ajtón, és megkerestem Zsuzsit, aki (gondolom Harry miatt) szintén nem tudott aludni. A konyhában találtam rá. 

-Ki kell derítened nekem, hogy hol laknak. -mentem oda. 

-Hogy mi? És mégis honnan a fenéből tudjam meg? Ha Beau megtudja...

-Jó, ezt én is tudom, de egyedül nem tudom kinyomozni, éppen ezért együtt többre mennénk.-mondtam, mire belépett Beau is a konyhába. 

-Miben mennétek többre? -kérdezte.

-Niall pizzát akar sütni, csak nem tud. -mondta Zsuzsi, hogy elterelje a gyanút. 

-Értem...-nézett ránk furán a srác. 

-És te, hogy hogy ilyen korán fent vagy? -kérdeztem. 

-Jajj, hát én amúgy is nagyon korán kelő vagyok és ezt az öcsikém is nagyon jól tudja, és szinte mindig felkeltem ilyenkor telefonon, és beszélek vele egy kicsit. 

-Melyikükkel beszéltél? -kérdezte Zsuzsi. 

-Luke-al. Képzeld, találkozott Renivel, ahogy éppen Luke-ot sétáltatta. 

Ekkor Zsuzsi és én egymásra néztünk, és tudtuk, hogy mit kell tennünk. 

-Én kimegyek egy kicsit sétálni. Niall, van kedved jönni? -kérdezte Zsuzsi, mire én belementem. 

Összeszedtük magunkat, majd kimentünk sétálni. 

-Megvan Luke telefonszáma. Egész jóban vagyunk. 

-Akkor meg? Mire várunk?! Hívd fel, hogy hol lakik Reni! 

-Szerintem Reni számít erre, ezért tuti megmondta Luke-nak, hogy ne mondja meg. 

-Fenébe. Vagy...tudod mit? 

-Mit? -kérdezte Zsuzsi. 

-Tudod, hogy hol lakik Beau, nem? Na, odamegyünk a házukhoz, eldugjuk valahol a kocsit és követjük Luke-ot. Hátha újabb találkát beszéltek meg. 

-Nem is tudom, Niall. Ha Beau rájön...

-Harry-t szereted, nem? 

-De...

-Akkor készülj, mert megyünk. -mondtam, majd visszaindultunk. 

~Harry szemszöge~

Reggel a kis Luke-ra ébredtem fel. Egészen korán volt, és Reni sétálni akarta vinni a kicsit 2 órán belül. 

-Ne menjek veletek? -kérdeztem. 

-Nem. Nem leszek egyedül. -mondta. 

-Mi az? Megismertél valakit? 

-Igen. Beau testvérét, Luke-ot. 

-Szóval veled megyek.

-Nem, Harry. Itt fogsz maradni. Ő egyáltalán nem olyan mint Beau. 

-Ha egy hajatok szála is meggörbül...

-Inkább ne fejezd be ezt a mondatot. -mondta nekem. 

-Sajnálom, de egy kicsit indulatos vagyok mostanában. 

-Azt észrevettem. -mondta. - Nem szeretnél elmenni egy dühterápiára? 

-Nem is tudom, az egy kicsit gáz lenne. 

-De szükséged van rá. -mondta, majd fél órán belül már az autómban ültem. 

Rászedett Reni, hogy menjek és keressek valakit, aki segíthet. 

Éppen a főúton mentem, és a város középpontjába tartottam, mikor a városba jövők közül egy ismerős autót pillantottam meg. Nem, az nem lehet. Zsuzsi és Niall? Mégis mi a francot keresnek Ők itt? 

Na jó, ez sokkal jobban érdekel, mint az egészségem. 

A legközelebbi lehetőségnél megfordultam és feléjük indultam el. Mindig hagytam 2 autót közüttünk, hogy még véletlenül se tűnjek fel nekik. 

Fél órányi kocsikázás után a város másik végén kötöttünk ki. Lassítani kezdtek , majd egy szántóföldnél hagyták az autót, és gyalog indultak el valahová. Én is hasonlóképpen cselekedtem és utánnuk mentem. Egy ház mögötti bokornál bújtak el, és úgy leskelődtek. Feltűnés nélkül osontam el a ház másik oldalához, hogy megnézzem, kik is laknak itt. Hirtelen két egyforma fiú lépett ki az ajtón. Nagyon ismerősök voltak. De honnan....ahh, na ne. Ezek az ikrek....Beau tesói. Mi a fenét keresnek itt Niall-ék? Zsuzsit még megérteném, de Niall? Nem is ismeri őket! 

Az ikreken látszott, hogy az egyikük készült valahová. 

Visszamegyek és megkeresem Zsuzsiékat, hogy mit akarnak. 

Nagyon lassan és halkan lopóztam oda mögéjük. Egy fa mögött bújkáltam, és hallgattam, hogy mit is beszélgetnek. 

-Mikor indul már el Luke? kérdezte Niall. 

-Jajj, nyugodj le Niall. Nem sokára el fog indulni, és megtudjuk, hogy hol lakik Reni és a fiad. -mondta Zsuzsi. 

-Én nem tenném. -jelentem meg a hátuk mögött. 

Hirtelen felálltak, majd lassan megfordultak. 

-Harry? Mit keresel itt? -kérdezte Zsuzsi. 

-Szerintem ezt nekem kellene kérdeznem tőletek. -mondtam.

-Luke indul. -mondta Niall, majd kérdően nézett Zsuzsira. 

-Bocsi, de mi most megyünk. -mondta Zsuzsi. 

-Zsuzsi marad. Niall mehet. Ez az ajánlatom. 

-Harry, nem hagyom őt itt veled. -mondta Niall. 

-Úgy látom Luke siet. -mondtam, majd Zsuzsi bólintott egyet Niall-nek és Ő el is ment. 

~Niall szemszöge~

Nem szívesen hagytam ott Zsuzsit Harry-vel, viszont a vágy bennem nagyobb az iránt, hogy Reni visszaköltözzön. 

Lassan de biztosan tehát Luke után eredtem. Gyalog indult el. Lehet, hogy közelebb van a családom, mint gondoltam? 

Követtem őt mindenen keresztül. Ha megállt, én is megálltam. Ha szétnézett, elbújtam. Két dologban voltam biztos: Hogy újra láthatom ma Renit és hogy Luke nem vett engem észre. Csendes kis követője voltam negyed órán keresztül. Egyszercsak egy hotel elé ért, ahol megállt majd a telefonját babrálta. Tudtam, hogy megérkeztem az úticélhoz. És most? Bújjak el és várjam meg míg kijön Reni? Vagy...esetleg kövessem őket valameddig? 
Igen, valószínűleg követnem kellene. 5 percnyi várakozás után, megtörtént amire már úgy vártam: Megjelent Reni és a kisfiam. Féltékeny voltam Luke-ra, teljesen, Tudom, milyen fiúkat kedvel Reni: szőke haj, kék szem....épp olyan kell neki mint én. Viszont Luke-nak csak a szőke haj stimmel. Tele van tetoválásokkal és még fülbevalója is van. Neem, Reni ezeket ki nem állhatja. Vagy...lehet, hogy nem is ismerem eléggé? 

~Zsuzsi szemszöge~

-Miért akartad, hogy maradjak? Velem legalább nem csinálna semmi hülyeséget Niall...-próbálkoztam. 

-Úgy is itt fogsz maradni. Nyugi. -mondta nekem Harry. 

Eddig két méter különbség volt köztünk, viszont most közelebb lépett felém. Már csak másfél méter maradt. 

-Te is tudod, hogy ennek így kell lennie. -mondta, majd tett még egy lépést. 

Csak felfelé néztem, próbáltam ellenállni barna szemei csábításának, de nem ment túl jól. Amint egy pillanatra megtörtem, és belenéztem a szemeibe, tett egy lépést felém. Márcsak fél méter maradt. Őgy döntöttem, hogy ez a megfelelő idő arra, hogy elinduljak az autó felé, de nem engedett. Megfogta a kezem, majd visszahúzott és magához ölelt. 

-Nem bírom...-mondta halkan. 

A szívem egyre hevesebben vert, Harry pedig csak egyre jobban szorított. Már az Ő szívverését is éreztem. 

Ekkor viszont megcsörrent a telefonom. Harry elengedett, majd mikor elővettem a telefonom,mind a ketten láttuk, hogy Beau az. Felvettem, majd beszélgetés közben elindultam az autó felé. Harry lassan sétált mögöttem. 

Mire elértem az autót, Beau már el is búcsúzott, így a telefonom visszakerült a zsebembe. Viszont, most lenémított állapotban. 

Harry már ott volt a hátam mögött. Megfordultam, mire Ő egy hirtelen mozdulattal lefogta a két kezem és az autónak nyomott. 

-Komolyan mondtam. -mondta nekem.

-Én is kezdek megtörni, ha ez megnyugtat. -vágtam a fejéhez. 

-Igen. -mondta, majd hevesen megcsókolt. 

Kezeim lassan nem voltak lefogva, hanem már össze voltak fonódva a Harry-ével. Egyre jobban belevesztünk a csókolózásba. 

Mikor befejeztük, mélyen a szemembe nézett, kinyitotta az autóját a másik oldalon, majd odamutatott a fejével. Utánna mentem, majd azt mondta:

-Tudtam, hogy ugyan azt érzed. 

Ekkor újra megcsókolt, viszont már nem engedett el. Beült a kocsi hátsó ülésébe, majd lassan az ölében kötöttem ki. Végül már feküdtünk a hátsó ülésen. 

Miután bezárta autója autóját, tudtam, hogy mi következik. 

Remélem tetszett! Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam az új részt, de a következővel már igyekezni fogok. :) Kommenteljetek és véleményezzetek! :) 

97.Fejezet

/ Nehéz nélküled /

~Reni szemszöge~

Megérkeztem. Kezembe vettem a  meghívókat, majd egy nagyot sóhajtottam. Már majdnem kiszedtem Luke-ot is teljesen az autóból, amikor hirtelen Harry is magához tért. 

-Hogy hogy itt kezdünk? -kérdezte. 

-Már csak ide kell jönnünk. Sokat aludtál! -mondtam, majd Harry is kiszállt az autóból. 

Megálltunk az ajtó előtt, majd Harry csak annyit kérdezett:

-Készen állsz? 

-Nem. -mondtam. 

-Akkor jó, mert én sem. -mondta, majd becsöngetett. 

Fél perc múlva nyílt ki az ajtó. Louis volt az. 

-Sziasztok! Jajj, mondjátok, hogy meggondoltátok magatokat és visszaköltöztök! 

-Nem lehet. Még nem. -mondtam, mire Louis elszomorodott és beljebb engedett minket. 

Mákunk volt, hiszen mindenki ott volt a nappaliban. 

-Sziasztok! -jött oda mindenki. 

-Sziasztok. Nos, meghoztam a meghívókat a keresztelőre. -mondtam, majd kiosztottam. 

Utoljára Zsuzsinak adtam oda. 

-Remélem leszel a keresztanyja Luke-nak. -mondtam neki, mire hatalmas mosoly került az arcára és megölelt. 

Luke Harry-nél volt. Teljesen éber volt. Niall-t bá,multa. Egyszercsak sírni kezdett, miközben mind a két karját az apja felé vezette. Niall és én csak összenéztünk, mire Harry közelebb lépett hozzá, és a kezébe adta a gyermeket. Niall óvatosan a kezébe vette, s mint ki már évek óta nem látta, úgy ölelte. 

-Szerintem maradjatok egy kicsit. -mondta Liam. 

Levettük magunkról és Luke-ról is a kabátot, majd leültünk. Csak ott lapított mindenki a kanapén és senki sem szólt semmit. Elég nyomott volt a hangulat. A csendet végül Beau törte meg.

-Tehát, akkor adjam oda a két tesómnak meg a két haveromnak is a meghívókat? -kérdezte. 

-Igen. Jó lenne már őket megismerni, ha már úgy is elég komolyak a dolgok közted és Zsuzsi között. -válaszoltam. 

Erre Harry kérdően nézett rám, és éreztem, hogy nem esett igazán jól neki, amit válaszoltam. 

Újabb csendes percek következtek. 

-Megengeded, hogy felmenjek egy kicsit Luke-al? -kérdezte Niall. 

Természetesen megengedtem, mire körülbelül 10 percre el is tűntek. Aztán mikor visszajöttek,  elindultunk az autó felé. Eljött a búcsú ideje. 

-Reni, nagyon vigyázz magatokra és írj nekem minden nap. -ölelt meg Louis, majd ő és Harry kezet fogtak. 

-Remélem, hpgy minél hamarabb újra látlak titeket. -mondta Liam, majd mind a hármunkat megölelte. 

-Hát, nemsokára találkozunk. -adott puszit nekem Beau, megsimogatta Luke-ot, majd Harry-re csak ránézett, és még csak kezet sem fogtak. 

-Vigyázzatok magatokra. -ölelt meg Zsuzsi engem és Luke-ot, Harry-re pedig csak eröltetetten rámosolygott. 

Niall maradt utoljára. Először Harry-hez sétált oda, kezet fogott vele, majd azt mondta: 

-Nagyon nagyon sajnálom. Nem is értem, miért mondtam azt a múltkor, amit. Tényleg,ne harahudj rám. -nyújtotta Harry felé jobb kezét. 

-Igenis, rosszul esett, hogy ilyet feltételeztél rólam, de az élet megy tovább. Természetesen nincs harag, de ezt majd még meg kellesz beszélnünk. -mondta Harry, majd kezet fogott Niall-el. 

Niall odajött, megpuszilta a fiát, majd ennyit mondott neki: 

-Kérlek, segíts Harry-nek vigyázni anyára. 

Ekkor szembelépett velem. 

-Kérlek, ne haragudj. Remélem tudod, hogy mindennél jobban szeretlek. -mondta, majd meg akart csókolni, de nem engedtem. 

Egy puszit adott az arcomra, majd szépen beraktam Luke-ot az ülésébe és végül én is beültem. 

Mindneki ott állt kint és integettek nekünk, miközben hazafelé indultunk.

~Niall szemszöge~

Mikor már nem láttam az autót az utcán, befelé vettem az irányt. Már mindenki bent volt, kivéve Zsuzsit. 

-Miért nem csókoltad meg? -kérdezte tőlem. 

-Nem engedte. Pedig meg akartam. Hidd el, nagyon is. -válaszoltam. 

-Remek. Remélem minnél hamarabb ki fogtok békülni, mert én ezt nem bírom nézni. 

-És te? Még csak egy öklöst se adtál Harry-nek!-vágtam vissza. 

-Tudom, de még is mit kellett volna tennem? Főleg, hogy Beau is itt figyelt engem. 

-Ohh, szóval azt mondod, hogy ha nem lett volna ott Beau mögötted, akkor tettél volna valamit??

-Azt. 

-És mégis mit? -kíváncsiskodtam. 

-Hát, lehet, hogy megcsókoltam volna. -ekkor mosolyogva néztem az előttem álló lányra. -Nem értem miért, de nagyon szeretem. Bármilyen hülyeséget is tesz, ez a hülye érzés nem múlik el. 

-És Beau? Miért nem hagyod ott, hogy ha már nem is érdekel. 

-Nem megy. Nem tudok neki mit mondani és bele sem merek gondolni, hogy mit tenne, ha tudná, hogy utánna Harry-vel összejövünk. 

-Ja, igen. Értem. Tehát te már tudod is, hogy hogy jöhetsz össze Harry-vel. Értem. Nos, semmi gond. Akkor nem mondom el a tervem. -mondtam. 

-Hogy mi van? Dehát megmondtam reggel, hogy igen is érdekel a terved, mivel nekem nincs! -mondta dühösen. 

-Csak türelem. Még nincs itt az ideje, hidd el nekem. -mondtam, majd kételyek közt hagytam ott Zsuzsit az udvaron. 

~Reni szemszöge~

Mikor hazaértünk, nem bírtam tovább egy helyben maradni. 

-Hát ti meg hová készültök? -kérdezősködött Harry, látván, hogy öltöztetem vissza Luke-ot. 

-Kimegyünk sétálni. 

-Én is megyek. 

-Nem, nem jössz. Ne haragudj, de egyedül szeretnék menni. -mondtam. 

Harry segített levinni a babakocsit, majd megölelt minket, hogy vigyázzunk magunkra és mi pedig útnak indultunk. 

Luke-ot már öt perc után elnyomta az álom. Nem is csodálom, hiszen egész meleg van ma. 

Miközben mentem lefelé az utcákon, egyre csak törtem a fejem. Hogy lehetek ekkora idióta? Dehát láttam rajta, hogy bánja amit a fejemhez vágott. Meg kellett volna csókolnom! De, talán jobb is ha nem adom magam olyan könnyen, nem? Vagy ha mégis megcsókoltam volna, lehet, hogy Harry egyedül maradt volna itt. Azt meg megint nem akarom, mert elég durva dolgokat követett el mostanában, és szüksége van valakire, akire támaszkodhat, ha baj van. 

-Hé!! Te ott a babakocsival! Állj meg! -kezdett valaki kiabálni mögöttem. 

Hirtelen megfordultam, és egy szőkésbarna srácot láttam magam mögött. Odalépett hozzám, majd ennyit mondott:

-Szia, ne haragudj, de azt hiszem, hogy ez a tiéd. -mondta, majd felém nyújtott egy sapkát. 

Luke sapkája volt az, ami éppen leesett a babakocsi tároló részéről. 

-Ohh, köszönöm szépen. -mosolyogtam. 

-Megnézhetem? -kérdezte tőlem. 

-Hát persze. -mondtam, majd közelebb engedtem a babakocsihoz az idegent. 

-Nahát, nagyon szép. Hasonlít is rád! Mi a neve? -kérdezte. 

-Luke. -válaszoltam. 

-Tényleg? Micsoda véletlen! Engem is Luke-nak hívnak. -mosolyodott el a srác. 

-Most, hogy így jobban megnéztelek, te is hasonlítassz valakire. 

-Kire? -kérdezte. 

-Van egy legjobb barátnőm, akinek a barátja Beau Brooks. Nagyon hasonlítotok. -mondtam. 

-Ohh, és a legjobb barátnőd véletlenül, nem Zsuzsi névre hallgat? -kérdezte nevetve. 

-De, igen. -néztem furcsán. 

-Nos, akkor szia Reni. Én vagyok Beau öccse, az ikrek tagja, Luke Brooks. -nyújtotta felém a kezét. 

-Nahát! Hogy milyen kicsi a világ! Szia! -fogtam vele kezet. 

-Már nagyon nagyon sokat hallottam rólad. -mondta. 

-Mégis mit? 

-Hát tudod, Zsuzsi eléggé szeret a haverjaimmal meg velem beszélgetni. Már réges rég beharangozott téged, főleg nekem, hogy mi ketten nagyon hasonlítunk. Te sem szeretsz könyveket olvasni, rpmantikus típus vagy, nagyon érzékeny és sérülékeny lélek, de vissza is tudsz vágni az embernek, ha úgy van. -mondta, mire nagyon meglepődtem. 

-Váó, ez azért egy kicsit durva. -mondtam. 

-Merre tartotok? -kérdezte. 

-Hát, igazából gőzöm sincs. Tegnap este jöttünk ide egy haverommal meg a kicsivel az egyik hotelba. Nem tudom, hogy mi merre van. 

-Van a közelben egy nagyon szép park, ahol nagyon jó a levegő. Ha gondolod, megmutatom.-mondta, mire én beleegyeztem és elindultunk. 

~Harry szemszöge~

Miután kikísértem a sétálni vágyókat, úgy döntöttem, hogy egy kicsit a telefonom rabjává válok. Be is kapcsoltam rajta a WIFI-t, és netezni kezdtem. Az Instagram-ra mentem rá, amit nagyon szeretek, hiszen csodálatos képek vannak rajta. 

Miközben lefelé görgettem, egy nagyon nagyon jó képen akadt meg a szemem. Niall tette ki, és Luke-al van rajta. Szóval azért ment fel, hogy csinálhasson egy képet a fiával. Ez nagyon aranyos. Lássuk, hogy mi van a kép alá írva: 

"Köszönöm, hogy megadatott nekem ez az öröm. Köszönöm, hogy Reni lehet a barátnőm és remélhetőleg a közel jövőben a feleségem is. Nem is kívánhatnék jobb családot."

Szép. Jajj, mint ha nem lenne köztük feszültség. A fenébe, nem szabad ennek a két embernek elválnia egymástól! Valamit tennem kell...

Remélem tetszett!Hamarosan új rész! Ne haragudjatok, hogy ez ilyen későn érkezett, de ez az év végi hajtás miatt van. Mégegyszer bocsi! 

Kommenteljetek és véleményezzetek, mert mindig kíváncsi vagyok arra, hogy mit gondoltok! :)

96.Fejezet

/ A meghívóosztás /

~Reni szemszöge~

Fél óra volt az út, abba a bizonyos hotelbe. Már nem is a mi városunkban voltunk, hanem a szomszéd városban. Egész úton egymáshoz sem szóltunk Harry-vel. Mind a ketten nagyon idegesek voltunk. Mikor megérkeztünk Harry kezébe vett minden cuccot, én Luke-ot, akit már az út alatt elnyomott az álom, és bementünk a recepcióra. 

-Miben segíthetek? -kérdezte a recepciós. 

-Harry Styles néven foglaltam le szobát. -mondta Harry. 

-Tényleg! Itt is van. 204-es szoba. Tessék, itt vannak a kulcsok. Második emeleten jobbra az első ajtó. 

-Köszönjük. -mondtuk Harry-vel egyszerre majd felfelé indultunk el. 

Ez az egész szálloda inkább széles, mint magas. Csak 5 emeletes, éppen ezért nem szereltek bele liftet. Lépcsőn kellett mennünk. 

Mikor felértünk, Harry kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. Egy nagy szobába érkeztem, egy francia ággyal, és egy tévével meg persze egy ruhás szekrénnyel. Tovább mentem, hogy felfedezzem a házat. Egy nagyon kicsi konyha volt benne, és egy még kisebb fürdőszoba. A nappali volt még akkora mint a hálószoba, de abba is csak egy három személyes kanapé volt, valamint szekrények. 

-Rendben. Szerintem Luke-nak meg nekem elég lesz a kanapé, és amjd mi ott elleszünk. -mondtam. 

-Ezt most ugye te sem gondoltad komolyan? Majd én alszok a kanapén, ti pedig majd szép kényelmesen ellesztek a franciaágyon. -mondta. 

Erre nem mondtam semmit, csak letettem Luke-ot az ágyra, majd segítettem Harry-nek kipakolni a cuccainkat. 

Mikor végetünk, leültem Luke mellé. Harry leült mellém. 

-Hogy érzed magad? -kérdezte. -Nem bántad még meg hogy velem jöttél? 

-Nem, még nem. De azt hittem jobb szállodát néztél ki. -mondtam. 

-Figyelj, ha tudtam volna hamarabb, hogy ti is jöttök, akkor nyilván szebbe megyek. De el leszünk mi itt. Amúgy is az a tervem, hogy majd keresni fogok valami olyasmi házat, mint ami nektek van, és majd oda szeretnék költözni. Persze amíg nem békültök ki Niall-el, addig te is ott lehetsz velem. 

-Miért vagy olyan biztos abban, hogy ki fogunk békülni Niall-el? -kérdeztem. 

-Niall nem fogja hagyni, hogy ne legyél melette. Amikor turnéztunk, azt is nehezen viselte. Na de mindegy is. Pihenj csak én meg asszem elmegyek és veszek valamit a boltba, hogy legyen mit ennünk. -mondta Harry, majd elment. 

Luke úgy is aludt, ezért nekiálltam és kerestem ágyneműket meg ágyneműhuzatot. Egy kéket húztam fel Harry-nek, és egy rózsaszínt nekem. Elmosogattam az lévő tányérkat, biztos ami biztos, hiszen ki tudja ki volt itt előttünk. Miközben pakolásztam, megszólalt a telefonom. Gyorsan odaszaladtam, hogy felvegyem még mielőtt felébred a gyerek. Niall hívott. Csak bámultam a kijelzőt. Nem tudtam, hogy most felvegyem e vagy sem. Sajnos addig néztem, amíg Luke felébredt rá. Így kinyomtam, és odamentem a fiamhoz. 

~Niall szemszöge~

-Nem veszi fel. -mondtam, miközben mindenki ott ült az étkező asztalnál. 

-Nem értem, mikor döntötték el, hogy elmennek. -mondta Louis. 

-Azt hittem, hogy minden  a legnagyobb rednben van köztetek Niall! Mégis kinek mondtad azt, hogy nem szereted Renit? -kérdezte Liam. 

-Nekem mondta. -szólalt meg Zsuzsi. 

-És el is mondtad neki? -kérdezte a mellette ülő Beau. 

-Nem, hanem amikor énekeltünk a két lánynak véletlenül elszóltam magam. -mondtam. 

-Hát, az elég gáz. -mondta Beau. 

Ezek után csak ott ültünk némán. 10 perc után törte meg a csendet Louis: 

-Tudjátok már, hogy mikor lesz a keresztelő? 

-Igen, Jövőhéten szombaton. Már Reni mindent elintézett. Már csak el kell vinnünk a meghívókat. 

-És kik lesznek meghívva? -kérdezte Liam. 

-Hát ugye mindenki a házból, a 5 Seconds of Summer, a The Vamps meg a Janoskians-t akarja még meghívni, hogy megismerjünk mindenkit onnan is. -mondtam. 

-Nahát, ez nagyon aranyos tőle. -örült meg hirtelen Beau. 

-Nem tudom, ti hogy avgytok vele, de én elég álmos vagyok. -mondta Liam. 

Elhiszem. Már este 10 óra volt. Elköszöntünk ezek után, majd elemnt mindenki aludni. Én még úgy döntöttem, hogy előtte elmegyek egyet zuhanyozni. 

Csak engedtem magamra a meleg vizet, majd könnyek gyűltek a szemembe. Nem értem, miért feltételeztem azt, hogy a legjobb barátommal csalna meg a barátnőm. Szörnyű ember vagyok. 

Elzártam a csapot, megtörülköztem, majd átmentem Luke szobájába. Hiába hiszi azt Reni, hogy nem nagyon foglalkozok a gyerekkel. Minden este át szoktam menni, ha ébren van beszélek neki, ha  nincs ébren akkor csak puszit adok a homlokára. Rutinból mentem be. El is felejtettem hogy Renivel együtt Őt is elveszítettem. Ha tudnám hogy hol vannak, legalább utánnuk vinném a kiságyat vagy nem is tudom, de semmit nem tudok. Vajon egyáltalán még a városban vannak? 

Fél órás depis gondolkosás után mentem csak aludni. Legalábbis megpróbálni elaludni. Másnap öt óráig forgolódtam az ágyamban, mire nagynehezen elkapott az álom. 

Sajnos nem tartott sokáig. Már fél hatkor felébredtem. Úgy éreztem, hogy esélyem sincs arra, hogy visszaaludjak.  Éppen ezért is döntöttem úgy, hogy kikelek az ágyamból. Felvettem egy mackónadrágot, majd egy fehér pólót. Megfésültem a hajam, de valahogy sehogy sem állt. Nem is érdekelt különösképpen. Lefelé indultam. Kávét akartam inni.
Mikor benyitottam, meglepődve tapasztaltam, hogy nem csak én keltem fel ilyen korán. Ott volt a konyhában Zsuzsi is.
-Hogy hogy ilyen korán, Niall? -nézett rám meglepődve.
-Ezt én is kérdezhetném. De amúgy egész éjszaka nem aludtam. Szörnyű az a félee tudatlanság, hogy enm tudod hol van a barátnőd, a legjobb barátod és a kisfiad. Nem aludtam egész éjszaka. Max fél órát. -mondtam.
-Értem. Mármint, hidd el. 100%-osan megértem. Én 2 órakor aludtam el, és egy fél órája keltem fel.
-És te ki miatt nem aldutál? -ültem le mellé érdeklődve. - Reni vagy Harry?
-Természetesen Reni.
-Nem hinném. Szerintem te még ugyan úgy szereted. Tudom, hogy Beau is itt van neked meg minden, de egyszerűen elég jól ismerlek már ahhoz, hogy ne tudjam hogy szereted Harry-t. -mondtam.
-Ez nem igaz. Beau lesz életem szerelme. Amíg csak az életünk engedi, együtt leszünk. Ebben a történetben Harry-nek nincs helye! -mondta.
-Kár. Pedig az éjjel ki is eszeltem egy tervet, hogy hogyan hozhatnánk őt vissza. Na de mindegy. -mondtam, majd ki akartam menni a konyhából, mire Zsuzsi utánnam szólt.
-Várj Niall! Inkább...mondd el a terved. -mondta, mire mosolyogtam egyet és visszafordultam.

~Harry szemszöge~

Mire éjjel visszaértem, már Reni aludt. Ott feküdt Luke mellett. Nem győzte kivárni míg bevárásoltam. Mikor elraktam mindent, átmentem a nappaliba, és láttam hogy Reni megágyazott nekem. Nagyon kedves volt tőle. Még gyorsan lezuhanyoztam, majd el is aludtam. 

Másnap reggel egy finom illatra ébredtem fel. Felültem,majd gyorsan átöltöztem és átmentem a konyhába. Reni éppen palacsintát sütött. 

-Ahh...imádom a palacsintát! -mondtam nagy mosollyal. 

Mikor készen lett, mind a ketten megreggeliztünk, majd Harry a laptopján kezdett el házat keresni.

-Harry, nincs kedved hazavinni? Csak hogy odaadjam a meghívókat mindenkinek, akinek kell? -kérdezte. 

-Gondolom a keresztelőre, Mikor lesz? -kérdeztem. 

-Most szombaton. 

-Nahát! És lesz süti is meg minden? 

-Hát Harry, ha lesz időm fogok sütni, megígérem. -mosolygott rám. 

-Rendben, Akkor szedjük össze magunkat meg Luke-ot öltöztesd fel meg szedd össze ami kell. -mondtam, majd fél órán belül ez meg is történt. Első állomásunk a The Vamps háza volt. Megálltunk előttük, majd közöltem Renivel, hogy mindjárt elalszok, ezért hátraülök és aludni fogok, Ő meg majd vezet. 

Luke-ot meg engem bezárt az autóba, majd bement a házba, én pedig elaludtam. 

~Reni szemszöge~

Megfogtam a négy db, személyre szóló meghívót, majd becsengettem a házba. Tristan nyitott nekem ajtót. 

-RENIIII!!! -ordított egyet, majd megölelt. 

-Te jó ég, hogy tudsz nekem ennyire örlni? -kérdeztem. 

-Mi? Hát a turnó óta minden veletek töltött perc ajándék! Gyere csak be, szólok a skacoknak.-mondta, majd ordítani kezdett a többieknek, hogy jöjjenek le az emeletről. 

Tristan-től nem is vártam, hogy majd felmegy és mindenkinek szépen szól. 

-Szia Reni! -köszönt mindenki nekem hatalmas mosollyal. 

-Sziasztok! Nos, amúgy nem akarok zavarni, meg amúgy sietek. Szóval csak azért jöttem, hogy odaadjam mindegyikőtöknek a meghívót Luke keresztelőjére! -mondtam, majd mindenkinek a kezébe nyomtam egy meghívót. 

-Nahát! Köszönjük! -mondták. 

-Ne haragduj, de amúgy ezt nem úgy szokták kiosztani hogy az Apa is jelen van? -kérdezte Brad. 

-De igen...-mondtam, majd egy pillanatra lesütöttem a fejem. 

-Valami baj van köztetek, Reni? -kérdezte James. 

-Nem, semmi. Nem érdekes. Majd megoldódik. -mondtam. 

-Ha gondolod kimehetnénk veled meg a gyerekkel egy kicsit sétálni, és akkor beszélgethetnénk ha van kedved. -mondta Connor. 

-Hát, ez egy kicsit nehéz lenne. -mondtam. 

-De mégis miért? Hát csak itt laksz a másik utcában! -mondta Brad. 

-Ideiglenesen elköltöztem Harry-vel. Ne értsetek félre, nincs semmi köztünk, csak Ő is összekapott Zsuzsival, ezért így hárman mentünk el a szomszéd városban lévő St.Milne szállodában. -mondtam. 

-Az tudom, hogy hol van! Ha gondolod tényleg felugrunk valamelyik nap! -mondta James. 

-Hát, lehet hogy jót tenne velem, ha valakivel tudnék beszélgetni. -mondtam. 

-Zsuzsival sincs minden rendben? -kérdezte Tristan, mire én csak megráztam a fejem. 

-Na de tényleg mennem kell. Még viszek egy pár meghívót, szóval...

-Nem lesz semmi baj. Hamar túl lesztek ezen. Mind a ketten. -tette a kezét a vállamra Brad, mire én megöleltem őt. 

Látták a többiek, hogy egy kicsit bekönnyeztem, éppen ezért "nagy ölelést" csináltak, vagyis mindenki egyszerre ölelt meg. Fel is vidított ez egy kicsit.

 Elköszöntem tőlük, majd beültem az autóba. Harry már aludt, épp úgy ahogy Luke is. Valami eszméletlen aranyosak voltak, ezért le is fényképeztem őket, majd mosolyova tovább mentem. 

A következő állomás  a 5 Seconds of Summer otthona volt. Mikor megálltam, Luke-nak kinyíltak a szemei, és még mielőtt sírni kezdett volna, kiszedtem az autóból, és most csak Harry-t csuktam be. 

Csengetni kezdtem, mire Luke nyitott ajtót. 

-Sziasztok! -örült meg hirtelen, majd beljebb hívott.

 Odaadtam neki a gyereket, és levettem a kabátom.

Addigra már Michael is leért, és segített Luke-nak a gyerekről is levenni a kabátot. 

Miközben Luke játszott a gyerekkel, a többiek is lejöttek, és odaadtuk a meghívókat és megkértem Luke-ot, hogy legyen Ő a keresztapa. Természetesen elfogadta. 

-Milyen jó már! Egy ilyen aranyos kis kölyöknek még én is szívesen lennék a keresztapja! -mondta Ashton. 

Menni akartam, de Luke egyszerűen nem bírta letenni a jövendőbeli keresztfiát. Mondjuk igaz, hogy akár mikor jött, Luke aludt. 

Róluk is csináltam egy képet, mert őket is nagyon aranyosnak találtam. Még 10 percet babáztak a fiúk, aztán visszaöltöztettük, becsatoltam Luke-ot a kocsiba és elindultunk haza, hogy odaadjam a One Direction-nek és Zsuzsinak is a meghívókat. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! Ne haragudjatok, hogy mostanáig tartott megírni az új részt. :( Viszont 2 hét múlva hozom a következőt! :) 
Bocsi a helyesírási hibákért! 

95.Fejezet

/ A választó szakadék / 

~Reni szemszöge~

Szinte nem is tudtam odafigyelni a dalra, akármennyire is igyekeztem. Niall mondata járt a fejemben: "Bárkinek is mondtam, hogy elmúlt a szerelem hazudtam!" Hogy mi? Mégis kinek mondta azt, hogy közöttünk már nincs semmi? 

Gondolat menetemből a dal vége zökkentett ki, mikor Zsuzsi tapsolni kezdett, én pedig folytattam. 

-Tetszett? -lépett oda Niall, nagy mosollyal. 

-Hát persze. -mondtam, majd erőltetetten rámosolyogtam és bementem a házba. 

Zsuzsi látta, hogy baj van, így utánam jött. Mikor utolért már beértem a szobámba. Csak leültem az ágyam szélére és gondolkozni kezdtem. 

-Mégis mi a baj? -ült le mellém. 

-Kinek mondta azt Niall, hogy mi már nem vagyunk szerelmesek? -kérdeztem. 

Zsuzsi nagyot sóhajtott, majd lehajtotta a fejét. 

-Szóval neked. És, mégis mikor akartál szólni arról, hogy Ő így érez és beszéljek vele? 

-Ez egy afféle...közös titok volt. 

-Közös titok? Azt hittem nincsenek köztünk titkok. -mondtam. 

-Én is azt hittem. -mondta, mire kérdően néztem. 

Zsuzsi hirtelen felpattant, és azt mondta: 

-Hát nem érted? Feszt Harry-vel lógsz! Mennyi mindent mondhatott azóta rólam, és fogadjunk hogy egyet sem mondtál vissza nekem! És Beau? Mégis hová a francba tűnt?? Négyen vannak otthon a srácok! Még hogy Luke-nak csak Beau segítsége jó! Ugyan már! 

Erre hirtelen nem is tudtam mit mondani. Leginkább azért, mert igaza volt. Felálltam,majd a vállára tettem az egyik kezem. 

-Figyelj, most mennyünk el aludni, és ezt holnap megbeszéljük. Jó? -kérdeztem, mire Zsuzsi nem szólt semmit, csak kisétált a szobából. 

Gyorsan felvettem a pizsamám, majd megnéztem hogy Luke-al minden rendben van e, aztán le is feküdtem aludni. 10 perc múlva Niall is bejött a szobába. Úgy tettem, mint aki alszik, pedig tisztán hallottam, ahogy kinyitja a szekrényt, átöltözik, majd szép lassan lefekszik mellém. 

Nem tudtam elaludni. 10 percig csak forgolódtam, és nagyon is kezdtem ezt megunni. Fogtam magam, felálltam, kezembe vettem a párnámat majd a paplanomat és átmentem Luke szobájába. Megágyaztam magamnak a földön, majd azt vettem észre, hogy Luke engem figyel. Odahajoltam a kiságya fölé, és beszélni kezdtem hozzá. 

-Remélem nem én keltettelek fel. - ekkor hátranéztem a földön megvetett ágyamra, sóhajtottam egyet, majd visszanéztem a  fiamra. - Ez? Ez...semmi. Nem vesztünk össze apuval, ne aggódj. Csak...nem éreztem jól magam mellette. Mármint, ne értsd ezt félre...mindig...jó...mellette lenni. -mondtam, majd könnyek gyűltek a szemembe. Megpusziltam Luke homlokát, majd lefeküdtem aludni, és könnyek között nyomott el az álom. 

~Harry szemszöge~

Reggel már hét órakor ébren voltam. gyorsan összekaptam magam, majd gondolkodni kezdtem a szobám közepén. Mégis, miért vagyok én még itt? És...mi van, ha majd Beau visszajön? És ha semmit nem ért amit tettem? Talán jobban tenném, ha összepakolnám a cuccaim, és elmennék a fenébe. Áhh, de mégis hogy hagyjam itt Renit meg a többieket? Nem megy...

Átmentem az általam feldíszített szobába, majd szép lassan leszedegettem mindent a falakról és átvittem a szobámba. Ugyan az a gondolat futott át az agyamon. Meg is fogtam a bőröndömet, feltettem az ágyamra majd elkezdtem összepakolni. Szinte minden ruhámat eltettem és még a szükséges holmikat. Persze hogy ne legyen feltűnő, eldugtam a  bőröndöt vissza, az ágyam alá és lesétáltam a konyhába. Már tíz óra volt, így nem lepődtem meg, hogy mindenki odalent volt. Feszültséget lehetett érezni a levegőben. Liam és Louis a nappaliban nyugodtan játszottak GTA-t, Niall és Zsuzsi csöndben kávéztak az asztalnál, miközben Reni teát ivott az ablak felé fordulva. 

-Úgy érzem, valami nagyon nincs rendben, Mi történt? -kérdeztem,

Niall letette a poharat, majd felém sem nézett, csak elbámulva a bögréje felett mondta:

-Mikor felkeltem, azt vettem észre, hogy Reni nincs mellettem. Ahogy az ágyneműje sem. Luke szobájában aludt. A földön. 

-Talán, nem aludt Luke az éjjel? -néztem Renire, mire Ő csak annyi mondott:

-Meg sem szólalt egész éjjel. 

Úgy éreztem, nincs értelme a további kérdezősködéseknek, így csak leültem az asztal főhöz. Egyszer Niall-re másszor pedig Zsuzsira néztem rá. Hirtelen hevesen kezdett verni a szívem, majd ránéztem Zsuzsira, mire még idegesebb lettem, és csak annyit mondtam: 

-A lovagod feladta a szolgálatot? 

-Tudod mi vagy te Harry? -állt fel hirtelen a lány - Egy oltári nagy bunkó paraszt! -mondta, majd a maradék két korty kéváját az arcomba öntötte, és kiviharzott a konyhából. 

Ha valaki felhúz, általában nem hagyom ennyiben. Ez most sem történt másképpen, így utánna rohantam, majd a nappaliban megfogtam a karját.

-Mégis miért? -kérdeztem. 

Ekkor Zsuzsi a mellette lévő asztalra nézett amin egy váza volt. Láttam a szemén, hogy ha nem állítom meg, az is a fejemen landolhat, így még mielőtt el tudta venni, gyorsan megfogtam a másik karját is, és szorosan magamhoz húztam. 

-Kérdeztem valamit! Mégis miért, vagy velem ilyen? 

-Harry! Engedd el a karom! -mondta. 

-Harry! Most azonnal engedd el! -mondta a hirtelen ott termett Louis. 

Összeszorítottam a fogaimat, majd elengedtem Zsuzsit. Mármint...szó szerint kilöktem a kezeim közül. Még jó, hogy Liam mögötte volt, és el tudta kapni. Könnyes szemekkel nézett rám Zsuzsi, majd mikor már újra egyenesbe állt, megszorította jobb csuklóját amit először fogtam meg, és felszaladt a szobájába. 

-Magadnál vagy? -kérdezte Louis.

-Én...nem akartam. -mondtam. 

-Harry. Ezzel csak rontottál a helyzeten Ülj le egy kicsit mellénk, és nyugodj le, jó? -mondta Liam, majd a tévé előtti kanapéra mutatott. Mind a hárman odamentünk, majd leültünk,és egy jó darabig nem is szóltunk egymáshoz. 

~Niall szemszöge~

Mikor megittam a kávémat, felálltam és odasétáltam Renihez, aki már ugyan nem teázott, de még mindig kifelé bámult. 

-Mikor lesz a keresztelő? -kérdeztem. 

-Jövőhét szombaton. -jött a válasz. 

-És, mindent megvettél? -kérdeztem. 

-Igen. Méghozzá nélküled. -mondta, majd rámnézett. 

Ettől a tekintettől a szívem összerándult, és tudtam, hogy hibáztam. 

-Elvigyük együtt sétálni Luke-ot? -kérdeztem. 

-Még nem szabad. Még nagyon kicsi. Könnyen megfázik. -mondta. 

-Odaadtad már a meghívót Luke-nak? Vagy mi..azt a felkérőt, hogy legyen keresztapa. 

-Nem, mivel ketten kell hogy odaadjuk. -mondta. 

-Én viszont nem fogom neki odaadni. Mi lenne ha Harry lenne a keresztapja? 

-Ezt most te sem gondoltad komolyan, ugye? -kérdezte.

-De igen! Hiába próbálom megszokni Luke-ot, még mindig nem bírom! -mondtam.

-Tudod hogy viselkedsz? Mintha Luke-é lenne a gyerek! Sosem mész oda hozzá, nem foglalkozol vele! Feszt csak Louis, Harry meg én vagyunk ott neki! Mire felnő azt sem fogja tudni ki az apja! -mondta. 

-Itt nem Louis vagy Harry az, aki elvenné tőlem szívesen az apaság szerepét! Az maga Luke! De te még mindig szereted őt! -vágtam Reni fejéhez e szavakat. 

-Ugye ezt te sem gondolod komolyan? Nem szeretem! De mindvégig mikor terhes voltam, Ő volt mellettem és nem te! Ennyi jár neki! 

-Tudod miért nem voltam melletted??? Mert egy szóval sem említetted hogy tőlem van a gyerek! Egy hónapig csak depressziósan ültem a szobám falai között, hogy Luke-é a gyerek! Ha tudtam volna, hogy az enyém, mindent a hátam mögött hagytam volna és jöttem volna hogy vigyázhassak rád! -mondtam. 

-Most is csak a gyerek miatt vagy mellettem. -mondta.

-Ezt meg honnan veszed? 

-Mert elmondtad Zsuzsinak, hogy már nem érzel semmit. -mondta, mire megakadt a szavam. 

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, így csak próbáltam elkerülni Reni tekintetét, mire Ő megrázta fejét, és kiment a konyhából. 

~Reni szemszöge~

Mikor Harry látta, hogy megyek fel zaklatottan a szobámba, utánam jött. Bejött utánam a szobámba, majd elmeséltem mi történt a konyhában, mire Ő elmesélte, hogy milyen hülyeséget csinált Zsuzsival. 

-Reni. Én ma reggel, éreztem hogy lesz valami. össze is vagyok pakolva egy bőröndbe. -mondta, mire kérdően néztem rá. - Ha még a mai nap folyamán meglátom itt Beau-t, én elmegyek. 

-És mégis hová mész? 

-Tudom, hogy úgy is el fog jönni az a  hülye, így már reggel lefoglaltam egy szobát egy közeli szállodában. Onnantól meg majd keresek valamit. 

-Ha te mész, én is megyek. -hoztam elhamarkodott döntést. 

-Természetesen velem jössz akkor. Pakolj össze, és légy készen. -mondta, majd otthagyott. 

Én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Összepakoltam az én cuccaim, majd Luke cuccait is összeszedtem. 

Később lementem Louis-hoz és Liam-hez tévét nézni. Ez olyan délután három óráig tartott. Aztán csengettek. 

Harry éppen a mellettünk lévő asztalnál evett, így úgy döntött, hogy kinyitja. Az ajtó elé állt, nagyot nyelt, majd kinyitotta az ajtót. Beau állt előtte. Nem is mondtak egymásnak semmit. Nem volt rá lehetőség, mivel Harry azon nyomban kapott az arcába egy elég jó öklöst. 

-Mégis mit képzelsz magadról? Megfenyegetsz és aztán meg bántod Zsuzsit?? Hát magadnál vagy te?? -ordított Beau.

Harry megfogta orrát, majd meglepően tapasztalta, hogy ömlik belőle a vér. Nem mondott semmit, csak arrébb állt, mire Beau felszaladt Zsuzsi szobájába. 

Odaszaladtam Harry-hez, majd igyekeztünk együtt elállítani a vérzést. 

Épp Niall jött le a lépcsőről, mikor a nappaliból nyíló fürdőszobába mentünk be. Nyitva volt az ajtó, Ő pedig megállt és érdeklődve figyelte mi történik. Sajnos, mivel én álltam háttal a nappalinak, és Harry velem szemben volt, mikor töröltem a vért róla, úgy nézett ki mintha az arcát fognám, és éppen csókolóznánk. 

Niall le is szaladt a nappaliba, majd odaállt az ajtóba, és rámordított: 

-Miért kell mindenkivel megcsalnod?? 

Erre mind a ketten megfordultunk, és Niall ráébredt, hogy hibát követett el. 

-Én..csak..azt hittem, hogy...-mondta, mire én felmentem az emeletre.  

Harry utánam jött. Gyorsan megfogta a cuccát, az enyémet majd én mentem utána Luke-al és Luke cuccaival. 

Zsuzsi és Beau a lépcsőről nézték, ahogy elmegyünk. Louis és Liam tátott szájjal figyeltek a kanapéról. Niall viszont kijött Harry autójáig. 

-De én....nem úgy gondoltam. -próbált mentegetőzni. 

-Tudom Niall. -mondtam neki sírás közben, miközben Luke-ot kötöttem be hátul és végül én is beültem előre. 

Niall hirtelen fel sem fogta mi történik, mikor Harry a gázra taposott, és elindultunk...

Remélem tetszett! Ne haragudjatok, hogy lassan tudom hozni az új részeket! Kommenteljetek és véleméynezzetek kérlek, mivel mostanában semmilyen visszajelzést nem kaptam! Írjatok véleméynekt kommentbe, vagy akár a Facebook-os oldalamra is írhattok üzenetet! --> Niall Horan

Köszönöm előre is! Kellemes Húsvéti Ünnepeket, ha addigra nem írnék! :) 

95.Fejezet

/ Harry és a kis magánügyei/

~Harry szemszöge~

Mind a négyen festettük a falakat, így nagyon gyorsan haladtunk. Már csak egy rész maradt, amihez Niall és én álltunk oda. A többiek elkezdtek elpakolni, és amit csak lehetett, visszatenni a helyére. 

-Tudod, már melyik dalt fogod énekelni Reninek? -kérdeztem a mellettem lévőtől. 

Erre csak megrázta a fejét, kiséé szomorkásan. Kicsit úgy nézett ki, mint akinek teljesen máshol jár az esze. 

Miután befejeztük mi is, a pakolásban segédkeztünk majd mindenki elment zuhanyozni. Egész gyorsan végetünk. Bementem Luke szobájába, ahol Ashton babrálta a telefonját. 

-Minden rendben ment? -kérdeztem. 

-Hát persze. Nem kelt fel egyszer sem. Nagyon aranyos gyerek. -jött a válasz. 

-Nem kell félned tőlem. -mondtam, mire Ashton meglepődve nézett rám. 

-Csak azért vagyok meglepve, mert egyes dolgok óta nem beszéltünk semmit. 

-Hidd el, én azokon már rég túl vagyok. 

-És az új csávó? Mit fogsz vele csinálni? -kérdezte. 

-Hát, ez nem a te dolgod, de remélem egy hét alatt el tudom intézni. 

-Bántani fogod? -állt fel Ashton, mire a széke elborult, és Luke felébredt a zajra. 

-Természetesen nem. De amúgy már mi is ráérünk vigyázni a gyerekre. Köszi mindent. -nyújtottam Ashton felé a kezem, mire kezet fogtunk és hazament. 

Az ölembe vettem a gyermeket, majd csitítani kezdtem. 

-Shh...semmi baj. Ez csak egy szék volt. Nem robbant fel semmi vagy ilyesmi. Nincs semmi baj. Nem tehetsz róla, hogy Ashton egy kicsit ügyetlen. -beszéltem Luke-hoz, mire egyszercsak elhallgatott és figyelni kezdett engem. - Szerinted rossz ember vagyok? Jó, tudom, nem fogsz válaszolni nekem, de nem élhetsz egy házban egy rossz emberrel. 

-Miért lennél rossz ember? -kérdezte a hirtelen hátam mögött termett Reni. 

Ekkor letettem vissza az ágyába a gyermeket, betakartam, majd Reni felé fordultam. 

-Eldöntöttem, hogy megfenyegetem Beau-t. 

-Ez most komoly? Áhh, mindegy. Nem lehet neked parancsolni, és hiába koptattam a szám a múltkor is, tök mindegy...-ekkor hirtelen megöleltem Renit, hogy abbahagyja a szidásomat. 

-Köszönök mindent Hogy odafigyelsz rám, hogy a barátod lehetek, és hogy nem hagyod hogy bajom essem. Viszont nem fogom tudni leélni Zsuzsi nélkül az életem. Ezt meg kell értened. -mondtam, mire Reni visszaölelt. 

Mikor elengedtük egymást, rámmosolygott, majd csak annyit mondott: "Őrült egy gyerek vagy te!"

Aztán megmutatta, hogy milyen ruhát kapott Luke a keresztelőre, és elmesélte, hogy kikkel találkozott a boltban. 

~Zsuzsi szemszöge~

Miután kihallgattuk a többiekkel Daniel-t, hogy mit mondott neki Beau, tervet eszeltünk ki. Legalábbis azt szerettünk volna. Luke ötlete az volt, hogy mennyünk el vacsorázni, és beszéljük meg ott a dolgokat. A többiekkel ezt elutasítottuk. Jai szerint főzzek neki valami finomat, mire James ezt elutasította, mert Beau az Ő fősztjét szereti a legjobban, és nem akarja, hogy ez megváltozzon. 

Daniel azt javasolta, hogy mennyek fel a szobájába, és mondjam azt hogy "Sajnálom, hogy hazarángattam+ és hogy "Szeretnék újra hazamenni veled"! Ez az ötlet mindenkinek tetszett, így fel is küldtek a szobába. Elmondtam mindezt Beau-nak, mire azt mondta, hogy ez jó ötlet, és nem akart megbántani, csak alig ismerte meg a barátaimat. Átöltöztünk meg elkészültünk, aztán elköszöntünk a ház lakóitól, és visszamentünk a mi házunkhoz. Mikor odaértünk, én mentem be előbb. 

Nahát! Valami itt más! Jé! Ki lett festve a nappali! Valami csodaszép! -mondtam. 

-Tényleg! Nagyon szép színe van! Bár az előző is tetszett, így nem értem miért kellett kifesteni. 

-Mert érte egy kis baleset a falat. -jött oda megölelni és kezet fogni Louis. 

-Mégis mi történt? -kérdeztem. 

-Kiesett a kezemből...pár tojás...és..Liam ezt poénra vette, így megdobáltuk egymást tojással. -mondta, egy kissé furán és vontatottan. - Igaz Liam? -húzta oda magához a fiút.

-Mi igaz? -kérdezte a srác. 

-Hogy tojásviadalt rendeztünk. -lökte oldalba Louis. 

-Ja, persze! Aztén Harry is beszállt! Egy kicsit durván játszottunk, és nem jött le a falról, ezért kifestettük. -mosolygott Liam. 

Hát, bevallom sokkal hihetőbben beszélt mint Louis, így bevettem. Felfelé vettük az irányt, és lepakoltunk a szobámba. Aztán láttuk, hogy ott van a gyereknél Reni, így odamentünk megölelni meg megmondani, hogy mégiscsak itt leszünk. Aztán egyszercsak feltűnt Harry is, aki végig ott ült Luke mellett. Odajött, kezet fogott Beau-val, majd engem megölelt. Illata gyengévé tett engem és hirtelen az járt a fejemben, hogy bárcsak sohasem engedne el. Viszont ez az ölelés hamar véget írt. Akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe, amit hogy ne lássanak elmentem a fürdőszobába. Mire kimentem mindenki eltűnt. Lementem a nappaliba, ahol a fiúk tévéztek Renivel. 

-Hol van Beau és Harry? -kérdeztem. 

-Harry vécére ment, Beau pedig kipakol. Azt üzente, hogy várd meg. -mondta Reni. 

Hittem neki, így leültem hozzájuk. 

~Beau szemszöge~

Amint Zsuzsi bement a fürdőszobába, Harry és Reni rámmosolyogtak. 

-Mi az? -kérdeztem. 

-Kipakolom a cuccotokat. Addig maradj csak egy kicsit Harry-vel. -mondta Reni, majd elment.

Harry a zsebében kezdett pakolászni, mire én feltettem kezeimet. 

-Mit akarsz tenni? 

-Te idióta! Nem foglak kinyírni! -húzott elő egy kulcsot a zsebéből, majd elvezetett egy szobához. Kinyitotta az ajtaját és belökött. Ő is jött utánnam, majd magunkra zárta a bejáratot. 

-Mégis mi a fene ez? -kérdeztem, miközben körbe-körbe bámultam. 

"Rejtélyes módon gyulladt fel a színész autója egyik éjjel a háza előtt." "Csoda, hogy Darren-t nem érte bántódás!" "Az utca lakói félnek a gyújtogatótól" "Túl nagy lett a láng a benzin miatt, így a tűzoltók már nem tudták megmenteni az autót, s a kerti növényeket"

-Mik ezek az újságcikkek? -téptem le az egyiket. 

Egy titkos gyújtogatóról szólnak, aki benzin segítségével felgyújtotta egy színész, Darren Criss autóját és pár növényét. Nem tudsz olvasni? -kérdezte Harry. 

-Mégis mi köze van ennek hozzám? Azt sem tudom, ki ez a csávó! 

-Nem? Akkor segítek! Ő Zsuzsi volt barátja. A titkos gyújtogató, pedig itt áll veled szemben. Így már kapisgálod? 

-Te nem vagy normális! Enge...-majdnem elkiáltottam magam, de Harry befogta a számat. 

-Te sem gondoltad, hogy felkelted a kis Luke-ot, ugye? -ekkor csak megráztam a fejem. 

-Rendben. -folytatta Harry. - Amint kiengedlek, lemész a többiekhez tévét nézni, s ha kérdezi Zsuszi, hogy hol voltál, mondd csak azt, hogy kipakoltad a cuccaitokat. Okés? -kérdezte,mire egint bólogattam. 

Elengedett, szép lassan kicsukta az ajtót, majd intett a fejével, hogy mehetek. Kimentem, majd lementem a többiekhez. Megmondtam Zsuzsinak, amit kellett, majd leültem mellé. A szívem oly hevesen vert, hogy féltem, megérzi Zsuzsi, így nem hagytam hogy rámdűljön. 

-Hé haver! -ért hozzám hirtelen Niall. -Elég sápadtnak tűnsz! Kérsz egy pohár vizet? 

Az érintése a szívbajt hozta rám, amit Zsuzsi furcsállt egy kicsit. Fogtam magam, majd Niall-el együtt mentem ki a vízért. Miután bezártam magam mögött a konyhaajtót, beszélni kezdett hozzám. 

-Nem kell tőlünk félned. Megmondom őszintén, hogy gőzöm sincs Harry mivel tudott ennyire megijeszteni, de semmi közünk hozzá. Okés?-kérdezte. 

-Hát, Reni nem úgy nézett ki. 

-Jajj, mert segített egy picit? Attól még mi nem vagyunk ellened. Az egyedüli aki el akar kergetni téged innen, az Harry. A te döntésed hogy maradsz e, vagy mész. -tette le elém a pohár vizet. 

-És ha minden nap eljönnék egy kicsit Zsuzsihoz? 

-Mit és? Nem mersz itt aludni? 

-Nem igazán. 

-Reni számított erre, szóval csak a Zsuzsi cucca van kipakolva. -kacsintott rám Niall, majd kiment. 

Még hogy nincsenek Harry-vel???

Felmentem Zsuzsi szobájába, kezembe fogtam a táskámat amiben a cuccaim vannak, majd elmentem haza azzal a kifogással, hogy: "Luke hívott! Valami iszonyatos dolog történt otthon! Majd elmondom!"

~Niall szemszöge~

Harry mosolyogva jött lefelé a lépcsőn, mire Zsuzsi ránézett. 

-Hol van Beau? -kérdezte tőlünk. 

-Felhívta az öcsse, hogy sürgősen haza kell mennie. -mondta Louis. 

-Jajj ne már! Pedig meg akartam ismerkedni vele egy kicsit jobban. -mondta, majd kiment a hátsó udvarra. A srácokkal utánna mentünk. 

-Na Niall? Sikerült kitalálnod, hogy mit énekeljünk nekik? -kérdezte Liam. 

-Igen! Ki kell hordanunk akkor a cuccokat. -mondtam, majd gyorsan mindent kihordtunk a garázsból, majd megalkottuk a mi is saját színpadunkat. Kihoztunk két széket, majd szóltunk a lányoknak. 

-Mégis mi ez itt? -kérdezte Reni. 

-Nem kell semmit sem tennetek, csak üljetek le! -mondtam Reninek, mire Ő rámmosolygott. 

Hirtelen az az érzés fogott el, mint amikor először megcsókoltam őt. Nem bírtam ki, így most is megcsókoltam őt, mire teljesen elpirult. A fiúkkal elfoglaltuk a helyeinket, majd én kezdtem el beszélni. 

-Ez a dal, annak a lányka szól, aki elrabolta a szívemet, majd újra rabul ejtette, miután világra hozta első fiamat. Tudom, elhidegültünk egy kicsit mostanában, de el kell hogy mondjam, nagyon  szeretlek téged! Bárkinek is mondtam, hogy elmúlt a szerelem hazudtam! Ez a dal neked szól Reni. Igyekszem bebizonyítani, hogy te vagy álmaim hercegnője. 

Remélem tetszett! Kommenteljetek és véleményezzetek! 

Bocsi a helyesírási hibákért, és bocsi hogy ha rövid lett! :)